III. téma: Az új Gt. hatályba lépésével kapcsolatos érdekességek

A gazdasági társaságok működésének szabályozására a törvényalkotó, 2006. július 01-től kezdődő hatállyal, bevezette a 2006. évi IV Törvényt (új Gt.).  
A korábbi törvény – 1997. évi CXLIV Törvény (régi Gt.) – azonban ezzel nem került automatikusan hatályon kívül helyezésre, mert 2008. július 01-ig átmeneti időszak került meghatározásra.
Ebben az átmeneti időszakban a régi Gt. hatályban marad, az új Gt. alkalmazása és hatálya pedig csak az új társaságok alapítására kötelező, illetve azokra, akik így döntenek az alábbiak szerint.   
Az átmeneti rendelkezések megengedik, hogy a társaságok 2008. július 01-ig módosítsák működésük alapokmányának (társasági szerződés, alapító okirat, alapszabály) szabályait, és ezzel bekerüljenek az új Gt. hatálya alá. 
2008. július 01-ig az új Gt. hatálya alá többféleképpen lehet bekerülni: 
  • a társaság módosítja alapokmányát, amelyre az új Gt. szabályai, rendelkezései szerint kerülhet csak sor, és ezzel automatikusan az új Gt. hatálya alá kerül,
  • a társaság ugyan nem módosítja alapokmányát, mert nincs benne olyan rendelkezés, amely az új Gt. - eltérést nem engedő - rendelkezésébe ütközne, de bejelentést tesz a Cégbíróságra, hogy a társaságot az új Gt. hatálya helyezte, és arra az új Gt-t tekinti irányadónak.  
A törvényalkotó még könnyítést is ad a második esetre, mert azon alapokmányi rendelkezések miatt, amelyek csupán visszautalnak az 1997-es törvényre, és ezzel határoznak meg egy adott szabályt, nem kell módosítani az alapokmányt, mert értelemszerűen az új Gt. rendelkezését kell érteni alatta. 
(Megjegyzem ezzel a könnyítéssel azért van egy olyan gond, hogy a törvényi hivatkozás gyakran egy meghatározott jogszabályhelyre vonatkozik – pld: 1997. évi CXLIV Tv. 82. § rendelkezései irányadóak, mondja az alapokmány -, és az új Gt-ben a hivatkozott szakaszban teljesen más jogviszony van szabályozva. Itt tehát nem egyszerű automatikusan az uj Gt. rendelkezését érteni alatta, főleg ha az új Gt. az adott hivatkozást nem is szabályozza)
További könnyítés a betéti és közkereseti társaságoknak, hogy a taggyűlés alatt az új Gt. szabályai szerint tagok gyűlését kell érteni módosítás nélkül is.     

Akik persze nem élnek egyik lehetőséggel sem, azokra az 1997-es törvény rendelkezései irányadóak továbbra is 2008. július 01-ig terjedő időszakban.  

Ezek a rendelkezések együtt azt jelentik, hogy jelenleg – 2006. július 01. és 2008. július 01. közötti időszakban - egymás mellett hatályos ugyanarra a gazdasági jogterületre, azaz a társaságok működésére, két törvény:
  • vannak társaságok, amelyek működésére az 1997-es törvény, 
  • vannak társaságok, amelyek működésére a 2006-os törvény rendelkezései kötelezőek.       

Milyen érdekességek merülhetnek fel ezzel kapcsolatban? Nézzünk egyet.
- Előfordulhat, hogy két magánszemély, aki ugyanolyan formájú társaságnál van jogviszonyban, és ugyanabban a joghelyzetben merül fel valamilyen vitája a társasággal, azon egyszerű oknál fogva, hogy az egyik társaságra az új Gt. a másik társaságra pedig a régi Gt. szabályai az irányadóak, nem ugyanazon szabályok alapján kerül elbírálásra, és nem ugyanolyan eredményre fog jutni.  

A régi és új Gt. határvonalán aztán további egyéb jogértelmezési kérdések merülhetnek fel.
- Egy választott tisztségviselő folyamatosan visel tisztséget egy társaságnál (ez 5 éves folyamatos időszak is lehet). A régi Gt. hatálya alatt került megválasztásra, majd a társaság átkerült az új Gt. hatálya alá, és ettől az új Gt. szabályai lesznek irányadóak. 
A régi Gt. szabályai szerint fogadta el a tisztségre szóló megbízást. Kell-e elfogadó nyilatkozat, ha a társaság átkerül az új Gt. hatálya alá? 
A törvény ezt nem írja ugyan elő, de miután az elfogadó nyilatkozat lényege, hogy az elfogadó fél, a törvény és társasági szerződés szabályainak ismeretében tesz elfogadó nyilatkozatot, az új Gt. hatálya alá kerüléssel a régi Gt. hatálya alatt tett elfogadó nyilatkozat hatálytalanná válik.      
- A könyvvizsgáló a régi Gt. hatálya alatt került megválasztásra, majd a mandátuma alatt a társaság bekerült az új Gt. hatálya alá. 
A régi Gt. szerint a könyvvizsgálót a közgyűlés választja és visszahívhatja. A választást követően a könyvvizsgálóval az ügyvezetés a polgári jog szabályai szerint megbízási szerződést köt. A mulasztáshoz a törvény nem fűz jogkövetkezményeket.  
Az új Gt. szerint a könyvvizsgálói tisztség akkor tekinthető elfogadottnak, ha a könyvvizsgáló a választását követő 90 napon belül megbízási szerződést köt az ügyvezetéssel. Ennek hiányában a választás hatálytalan.      
A társaság új Gt. alá kerülésekor kell-e a könyvvizsgálónak 90 napon belül új megbízási szerződést kötni, illetve hatálytalanná válik-e a választása ennek hiányában?  A társaság új Gt. hatálya alá kerülésekor a régi Gt. hatálya alatti választás továbbra is hatályban marad-e, az elfogadó hatályú szerződéskötési kötelezettség tükrében? 

Ezek és az ehhez hasonló kérdések 2008. július 1. után sem vesztik el aktualitásukat, mert bár 2008. július 01-től csak az új Gt. lesz hatályos, de a kettősség még a határvonal után is el fog kísérni egy meghatározott szakaszon át.   

Budapest. 2008. január 12. 

dr. Nyírán Gergely (ügyvéd) 

II. téma: A távhőszolgáltatás jogszerűségével kapcsolatban felvetett aggályok elemzése, a lehetőségek jogi értelmezése

Alaphelyzet: 
X.Y. úr, mint az egyik fővárosi lakás jogszerű használója, a lakás fűtésére és melegvíz ellátására a Főtáv Zrt. által teljesített távhőszolgáltatást veszi igénybe. 
X.Y. úr véleménye szerint a Főtáv Zrt. jogtalanul számol fel készenléti díjat, ezért amíg ezt nem szünteti meg, addig Ő nem fizet távhőszolgáltatás díjat. 
Vitatja továbbá a szolgáltató működési formájának törvényességét. 

Alapfogalmak: 
Hogy a Távhő Zrt. részvénytársasági formában működik, az alaphelyzet elemzése és megítélése szempontjából nincs jelentősége. Lehetne bármi más, pld. Kft. vagy Közös Vállalat, vagy akár Közhasznú Társasági forma is attól függően, hogy a szolgáltató működtetésével mi a célja a tulajdonosnak. 
Annak oka, hogy zártkörű részvénytársasági formában működik a Távhő Vállalat, az a valószínű magyarázata, hogy - a támogatási rendszer és a nyereségérdekeltségi rendszer ötvözése mellett - vannak olyan üzleti alapon résztvevő befektetők, akiknek nyereséget termel a társaság. Ez persze csak az állami támogatás mellett lehetséges.         
A lényeges kérdés, hogy a távhőtermelés egy olyan szolgáltatás, amelynek szabályait a közüzemi szerződéstől kezdve az Alkotmánnyal bezárólag a Magyar Köztársaság jogrendszere szabályozza.  
Fogyasztó az a természetes vagy jogi személy, aki a távhőszolgáltatást, polgári jogi szerződéses jogviszony alapján igénybe veszi. 
A természetes személy és jogi személy-fogyasztó azért kerül megkülönböztetésre, mert a természetes személyek számár a kedvezőbb a díj. Ez egy vállalkozás részéről lenne támadható, ha a magánszemély fogyasztók díját nem az állam, illetve az Önkormányzat támogatná.   

Politikai alaphelyzet
Hogy a távhőszolgáltatás kiépült, és jelenleg ilyen rendszerben üzemel, annak történelmi előzménye, hogy a szocializmusnak nevezett korábbi politikai rezsimben az állam deklarált célja volt, hogy ezeket a szolgáltatásokat jelképes áron adta. Az a rezsim minden árat, díjat, bért eltérített és egy mesterséges rendszerben működtetett. 
Ennek lebontása, átalakítása megkezdődött 1989-ben és tart a mai napig. 
A jelenlegi még mindig egy mesterséges rendszer, amely igyekszik ötvözni a szociális támogatást, a nyereségérdekeltséget, és az arányos teherelosztást.  Hol a vége, nem látható.  
Hogy a nyugati demokráciákban van-e távhőszolgáltatás, nem kizárt, hiszen a fejlett nyugati országok – versenyben a szocializmussal - állami szociális háló kidolgozásán fáradoztak évtizedeken keresztül. Az viszont tény, hogy ott mindig működőképes rendszereket szoktak létrehozni.     
Ennél több politikai háttérelemzésre nemigen van szükség a tárgy szempontjából, mert a kérdés mindenképpen párt semlegesen terheli az éppen kormányon lévőket.   

Távhőszolgáltatás igénybevételének jogi szabályozása  
Bárki legyen is a szolgáltatást igénybe vevő, közüzemi szerződést kell kötnie, illetve megtagadhatja annak megkötését. 
Az első választási pont, ahol a fogyasztó élhet szabadságjogával, és az összes kérdés feleslegessé válik.  
Itt viszont esetlegesen számolni kell azzal a lehetőséggel – amennyiben az egész ház számít egy fogyasztási helynek -, hogy a tulajdonosi közösséggel kerül szembe a felmondó fél, ha a lakása kiesik a ház, távhőszolgáltatás ellátásából. 
A közüzemi szerződés egy olyan általános feltételeket tartalmazó szerződés, amelyet a távhő-szolgáltató nem egyéniesít, viszont ha valakinek kifogása van vele szemben, akkor meg lehet támadni: 
- jogszabálysértő valamely rendelkezése, 
- gazdasági erőfölényével visszaél a szolgáltató, 
- alkotmánysértő a mögötte álló jogszabály.
A közüzemi szerződés hozza létre azt a szolgáltatási jogviszonyt, amelynek tartalmát a Távhőszolgáltatási törvény (2005. XVIII.) Tv.) és a Fővárosi Közgyűlés 84/2005. (XII.16.) Önkormányzati rendelete határozza meg. 
Mögöttes jogszabályként természetesen a Ptk. és az Alkotmány itt is érvényes. 
Jogi lehetőség van a Távhőszolgáltatási törvény megtámadására alkotmánysértés jogcímen az alkotmánybíróság előtt. Ebben az esetben be kell bizonyítani, hogy a törvény valamely rendelkezése sérti a Magyar Köztársaság Alkotmányát.  
Az Önkormányzat rendelete ugyancsak megtámadható ezen a jogcímen, valamint azon az alapon is, hogy ellentétes a Távhőszolgáltatási törvénnyel. 
 
 
A távhőszolgáltatás jogi szabályozásának célja 
Bármily furcsán hangzik is, de kétségtelen tény, hogy a jogi szabályozás célja, a fogyasztók védelme. 
Mert a fogyasztók kiszolgáltatott helyzetben vannak: 
adva van a lakás, amely távhőszolgáltatással működik, 
  • adva van a lakás, amely távhőszolgáltatással működik, 
  • adva van a szolgáltató, amely monopolhelyzetben van, 
  • a távhőszolgáltató szervezete egy nyereségérdekelt gazdasági vállalkozás. 
Amennyiben nem szabályozná a törvény és a rendelet a távhőszolgáltatás igénybevételének, a díjfizetés rendjének, mértékének feltételeit, akkor a Távhő Zrt. mint egy monopolhelyzetben lévő és nyereségérdekelt gazdasági vállalkozás óhatatlanul is visszaélne helyzetével és a távhődíj már most a duplája lenne annak, amit fizetnek jelenleg is a fogyasztók. 

A díjszámítás szerkezete, módja
A jelenlegi szabályozás szerint a távhőszolgáltatás díja két tételből áll: 
- alapdíj, 
- hőtermelési díj (hődíj). 

Az alapdíj alkalmazásával szembeni aggály, hogy kirovása folyamatosan történik akkor is, amikor nincs szolgáltatás. 
Ez a felvetés nem alaptalan. Elképzelhető olyan helyzet, amikor ezt eredményesen támadni lehetne.  
Ugyanakkor a jelen magyar körülmények közötti valószínű magyarázata, hogy a távhőszolgáltatás nem szabad piacon, nem nyereségérdekelt rendszerben történik. Állami támogatás mellett, a fogyasztók arányos részterhelése miatt van rá szükség.  
Amennyiben a távhőszolgáltató szabadon állapítaná meg a távhő igénybevételének díját, mert a fogyasztók nem lennének az ismert kiszolgáltatott helyzetben, akkor az alapdíj megállapításának semmi helye nem lenne, és azt nem is tudná a szolgáltató elfogadtatni. 

Viszont annak eredményes perléséhez, hogy az alapdíj alkalmazása a jelen helyzetben törvénysértő, és nem a fogyasztók érdekében kerül alkalmazásra, ahhoz be kellene bizonyítani, hogy a távhőszolgáltató, állami támogatás, és az alapdíj nélkül is működőképes, sőt nyereséges vállalkozás.         
Hogy a vállalkozás nyeresége, illetve az állami támogatás mértéke hogyan aránylik egymáshoz ugyancsak lényeges és érdekes kérdése lehet. 

A díjfizetés megtagadásának jogi következményei 
Közüzemi szolgáltatási szerződés mellett, a közüzemi díjfizetést megtagadni nem lehet. A közüzemi szolgáltatási szerződés alapján igénybevett, kiszámlázott díj mértékét eredményesen támadni, kivédeni nem lehet. 
A díjfizetés tartós megtagadása jelentős tartozás felhalmozását eredményezheti, amelyet előbb vagy utóbb a lakásra terhelnek.   
Hogy az alapdíj jogtalan-e vagy sem, csak külön eljárásban indított jogvitában derülhet ki. Ennek eredményes támadása kétségtelenül kihatna az összes fogyasztóra, és rendkívül nagy hatású esemény lenne. 
Arra reális esélye igen csekély, hogy a közüzemi díjkövetelés iránti eljárásban viszontkeresettel lehet olyan igényt érvényesíteni, amely beszámítható lehet a díj iránti kereseti követelésbe. 
Mind a szerződés, mind a törvény, mind a rendelet elleni törvényességi aggály nem érvényesíthető viszontkeresetben. Más az eljárás jogi útja.     

A szabályozás rendszere – amely célzottan és általánosan elismerten fogyasztóvédelmi célú – kétélű fegyverként működik ebben az esetben, mert a gazdasági erőfölénnyel visszaélés, vagy a szerződés aránytalanságának viszontkereseti lehetőségként való felvetését éppen az zárja ki, hogy a közüzemi szerződést a szolgáltató a távhőszolgáltatási törvényre és az önkormányzati rendeletre alapozta. Ezeket pedig nem lehet a közüzemi szerződésen keresztül támadni csak külön eljárásban. 
A törvénnyel és a rendelettel szembeni aggály a közüzemi szerződés felmondására adhat alapot.    

Budapest, 2008. január 6.
dr. Nyírán Gergely 
ügyvéd 

I. Téma: Üzletrészen alapított zálogjog tényének feltüntetése a cégnyilvántartásban

 

A Cégtörvény (2006. évi V.Tv.) tárgyévi legutóbbi módosítása (2007. évi LXI.Tv.) számos újítást vezetett be, amelyek közül, jelen tanulmány keretein belül, a zálogjogi kérdések körül felmerülő dilemmákat vetem fel.

1.) A zálogjog közhiteles nyilvántartásának aggályai

A hitelezési – ezen belül is elsősorban a banki hitelezési - gyakorlatban gyakran alkalmazott jogi biztosítéka a kihelyezett hitel megtérülésének a zálogjog. A zálogjog egyik lehetséges fajtája a Kft-üzletrészen alapított zálogjog, mint vagyont terhelő zálogjog. 

Lényeges kérdése ugyanakkor a vagyont terhelő zálogjognak is – amit az ingatlanok esetében az ingatlan-nyilvántartás egyértelműen és kétség nélkül rendez -, hogy az, nyilvánosan és közhitelesen mindenki számára megismerhető legyen, az adott vagyonhoz – érthető módon korlátozva a fölötte való szabad rendelkezés jogát - mintegy hozzátapadjon.

Az eddigi magyarországi gyakorlat szerint a vagyont terhelő zálogjog a Közjegyzői Kamara által vezetett zálognyilvántartásban van regisztrálva, míg a cégek közhiteles adatai a Cégbíróságok által vezetett cégnyilvántartásban tekinthetők meg a nyilvánosság elve szerint.

Egy Kft-üzletrész tehát adott esetben el van ugyan zálogosítva – amely a nyilvános közjegyzői nyilvántartásból pontosan meg is állapítható -, ugyanakkor a cégek adatait nyilvántartó Cégbíróságon az adott Kft-üzletrészen nincs semmilyen bejegyzés.

Miután a korábbi Cégtörvény (1997. évi CXLV. tv.) is deklarálta, hogy a cégnyilvántartás adatai közhitelesen tanúsítják a benne nyilvántartott adatok hitelességét, a látszat alapján adva volt az értelmezés lehetősége, hogy egy adott Kft-üzletrész tehermentes (hiszen a cégnyilvántartás nem tartalmazza az egyébként létező zálogterhet).

Persze ez a látszat eddig sem volt jogilag védhető – vethetjük ellene - hiszen a cégnyilvántartásban csak az a közhiteles, ami oda bejegyzést nyert, vagyis az ott nyilván nem tartott zálogjog még létezik, csak arról nem a cégnyilvántartásból, hanem a közjegyzői zálognyilvántartásból lehet információhoz jutni.       

Hogy ez a kettősség nyilvánvaló feloldásra várt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy jogfejlődésünk (2007. szeptember 01-től kezdődő hatállyal, a Cégtörvény legutóbbi módosításával) megoldást hozott a kérdésben és egyértelműen megszüntette ezt az – még ha csak látszat szintjén is, de létező, és félreértésre, téves értelmezésekre alkalmat nyújtó - anomáliát.

2.) A zálogjog nyilvántartásának Cégtörvény által bevezetett módosítása, és a kapcsolódó szabályok

A Cégtörvény (részben már az 2006. V. Tv, másrészben pedig a 2007. LXI. Tv.) a zálogjogi kérdéskört alapvetően érintő, lényeges módosításai a következők:

-       a cégnyilvántartásban kötelezően nyilvántartandó adat a Kft-üzletrészt terhelő zálogjog,

-       a Kft-üzletrészt terhelő zálogjog esetében - bár a főszabály szerint a cégnyilvántartásban a cég képviselője jogosult bármely változás bejegyzését kezdeményezni - a törvény kivételt tesz, és mind a zálogkötelezett, mint a zálogjogosult számára megadja a lehetőséget, hogy kezdeményezze az üzletrészt terhelő zálogjog bejegyzését önálló, saját változásbejegyzési kérelemmel,

-       az un. hatályba léptető rendelkezések szerint, a módosításokat a hatályba lépést követően indult cégeljárásokban kell alkalmazni, a cégek pedig a hatályba lépést követő első változáskor kötelesek gondoskodni a hiányzó adat bejegyzéséről,

-       arra vonatkozó végső határidőt (2008. július 01.) a törvény, hogy meddig kell legkésőbb bejelenteni a törvény által megkívánt változást, csak a társasági szerződést érintő módosításokra ír elő, a zálogjog nyilvántartásának tényére ez nem terjed ki, hiszen az nem társasági szerződési adat,  

-       a közhitelesség kérdésében bevezetett alapvető változás, hogy míg a korábbi szabályozás csak azt mondta ki, hogy közhitelesek a cégnyilvántartásban szereplő adatok, addig a módosítás szerint már „ellenkező bizonyításig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a cégnyilvántartásban szereplő… adatban bízva, ellenérték fejében szerez jogot.”       

3.) Felmerülő kérdések

A fenti törvényi szabályozás számos kérdést vet fel, amelyek figyelmet és körültekintést igényelnek az érintettek részéről.  

3.1. A közhitelesség szabályainak változása mennyiben teszi sürgetővé a kérdés kezelését?

A cégnyilvántartási törvény korábbi (1997. évi CXLV. tv.) és új szabályozása (2006. V. Tv) közötti alapvető különbség, hogy míg a korábbi törvényi szabályozás pusztán általában nyilvánította közhitelesnek a cégnyilvántartást és az abból készített kivonatokat, másolatokat, addig az új törvény kifejezetten védi a cégnyilvántartás alapján jóhiszemű jogszerző személyét.

Ez adott esetben azt jelentheti, hogy egy elzálogosított Kft-üzletrész – cégnyilvántartásban bízó, jóhiszemű - vevője hivatkozhat arra, hogy a zálogjog a cégnyilvántartásban nem volt bejegyezve, ezért Ő az adott – bár egyébként elzálogosított üzletrészt – tehermentesen szerezte meg.

A zálogjog bejegyzésének, törvényi lehetőség ellenére történő elmulasztása mellett, egy vita során, a jóhiszeműség megdöntésének nehézségét az fogja eredményezni, hogy a törvényi lehetőség ellenére nem került bejegyzésre a zálogjog, a közhiteles nyilvántartásba.   

3.2. A már megkötött és a közjegyzői zálognyilvántartásban nyilvántartott zálogjogok bejegyezhetőek-e, illetve be kell-e ezeket jegyeztetni a cégnyilvántartásba is?

Véleményem szerint ebben a kérdésben semmilyen hatályba léptető rendelkezés nem jelent akadályt, vagy állít fel korlátot, hiszen a megkötött zálogszerződések érvényes, folyamatban lévő ügyletek, amelyek nyilvántartásának új útját nyitotta meg a Cégtörvény módosítása. Nem kétséges tehát, hogy a zálogjogosult a törvény hatályba lépésével (2007. szeptember 01.) azonnal jogot szerzett a bejegyzésre. A zálogkötelezett számára inkább lehet közömbös ez a kérdés.  

3.3. Ki jelentse be a már megkötött zálogszerződések alapján a vagyont terhelő zálogjogot?

A vagyont terhelő zálogjog bejegyzésére jogosultak köre: maga a cég (illetve vezetője) az általános eljárási szabály alapján, a zálogjogosult, és a zálogkötelezett a különös eljárási lehetőség alapján, vagy a Cégbíróság, törvényességi felügyeleti eljárásban.

Az új zálogszerződések esetében a szerződésben kell rendelkezni arról a kérdésről, hogy kinek kötelessége a cégnyilvántartási bejegyzés.

A már megkötött szerződések esetében – figyelemmel a közhiteleség kérdésben bevezetett új szabályra – a zálogkötelezettnek elemi érdeke, hogy a vagyont terhelő zálogjog mielőbb bejegyzésre kerüljön.  

3.4. Mikor lehet, illetve kell bejelenteni a vagyont terhelő zálogjogot a már megkötött szerződés alapján? 

Ebben a kérdésben felmerülhet olyan értelmezési lehetőség, hogy a cég adatainak első változásakor esedékes a bejegyzés, amint ezt a hatályba léptető rendelkezés írja elő. Felmerülhet egy olyan értelmezési lehetőség is, hogy 2008. július 01-ig kell sort keríteni erre is a társaságnak.

Ezzel szemben – véleményem szerint – a 2007. LXI. Tv. hatályba lépésével (2007. szeptember 01) a vagyont terhelő zálogjog, cégnyilvántartási bejegyzésének útja azonnal megnyílt. A bejegyzés teljesítésének időpontjára nincsen semmilyen szabály. A bejegyzés mielőbbi teljesítése a zálogjogosult elemi érdeke, a biztosíték erejének megőrzése érdekében.   

A felvetett kérdések azért is érdemelhetnek kiemelt figyelmet, mert éppen a változások határmezsgyéjén szoktak felmerülni azok a kritikus esetek, amikor a vita alapja, hogy a korábbi vagy az új szabályozás-e az irányadó az adott kérdésben, illetve az új szabályozás adta lehetőségek figyelmen kívül hagyása, a teendők halogatása von-e maga után hátrányos következményeket a jogosult félre nézve.

Budapest, 2007. november 6.

(dr. Nyírán Gergely)