INGATLANJOG


„A gyorsaság nagyszerű,
de a pontosság minden”

KEP-Ingatlan

A szakterületemnek tekintett ingatlanjoghoz sorolom a következő feladatokat:
lakások, lakóházak, telkek, külterületi földek tulajdonjogának megszerzésével, átruházásával kapcsolatos megállapodások előkészítése, az optimális szerződésfajta kiválasztása, a szükséges és alkalmas okirat megszerkesztése, esetlegesen szükséges engedélyek beszerzése, ingatlan-nyilvántartási átvezetés során képviselet ellátása,
társasházak alapítása, alapító okiratok módosítása,
telekmegosztás, telekhatár rendezés, tulajdonközösség megszüntetés,
elbirtoklási, szolgalmi jogi kérdések helyzetértékelése, megoldási lehetőségekben segítségnyújtás,
ingatlanok értékbecslése,
ingatlanokhoz kapcsolódó egyéb szerződések (tartási, öröklési, bérleti, használati, stb.) előkészítése, megszerkesztése.

Alapelveim az ingatlanjogi közreműködés során:
az ügyvéd – bár rendszerint az egyik fél bízza meg – a szerződéskötés során mindkét felet képviseli,
az ügyvéd feladata, hogy híd legyen a felek között,
ingatlanügyletekben a felek egymással nem szemben állnak, hanem együttműködnek, és ezt az együttműködést az ügyvédnek kell közvetíteni és biztosítani,
az ügyvéd feladata, hogy olyan okirat készüljön, amelyik mindkét fél szándékát és akaratát szabatosan tartalmazza,
az okirat olyan legyen, amely nem gerjeszt vitát, hanem korrekt módon szabályozza a felek viszonyát,
az ügyvéd mindaddig képviseli az ügyet, ameddig a felek között vita nincs, és ameddig a szerződés hatályban van.

Ügyvédi munkadíj:
Az ügyvédi munkadíj szabad megállapodás tárgya.
Egy díjszabás közzétételének azért nem látom értelmét, mert egy ügyvédi megbízást nem lehet kitenni a kirakatba, mint egy árucikket.
Természetes ugyanakkor, hogy bizonyos keretek között itt is érvényesül egyfajta piaci hatás.
Az ügy megismerése ugyanakkor gyakran elengedhetetlen feltétele a díjmegállapodásnak.
A szolgáltatás ellenszolgáltatás piac által szabályozott egyensúlya itt is működik.
A legjobbat és a legtöbbet kell nyújtanom, és ennek díja nem lehet magasabb, mint az általánosan elfogadott, és általánosan elvárható mérték.